Immár hét esztendeje élünk egy dél-alföldi faluban. Előtte a fővárosban laktunk, amely kezdett beszűkülni, rohanni, taposni, tülekedni egy számomra értelmetlen „cél" felé. Többet, gyorsabban, bármi áron!  Éreztük, ha tartani kívánjuk a tempót, akkor erkölcsi mércénket súlyosan mélyre kell ereszteni.

Döntöttünk! A költözés nem csak lakhely-változást jelentett, hanem az új életet hozta el számunka. Tanyán élünk, tetteinket a természet rendjéhez igazítjuk, a vágy fogalmát felváltotta a szükséges. Én, mint nő leszoktam az örökös emancipált teremteni vágyásomról és megtanultam tisztelni házastársamban a férfit, az erőt, amely hivatott teremteni.

Szerencsére ezzel nem vagyok egyedül.

Soha sem gondoltuk volna, hogy ekkora örömet okoz majd, amikor a baromfi-udvarunkban kikel az első saját kiscsibe, kiskacsa vagy megfial a nyúl és disznó. A sok állat a ház körül mind-mind az életet jelenti: egyrészt a számunkra kedves társat, másrészről a mindennapi betevő falatot. Mindez megkívánja, hogy megfelelő szeretettel, alázattal és felelősséggel gondozzuk őket. Ahogy mi szolgáljuk életükben az állatokat úgy táplálnak ők minket vissza.

A Föld tényleges értékké vált számunkra, megmutatja, mennyit ér a munkánk.

A természeti jelenségek, a Hold, Nap, csillagok járása, az állatok viselkedése jelzés értékű számunkra. Igyekszünk ezen jelekből olvasni, hogy ezáltal közelebb kerülünk a természethez és önmagunkhoz. Felelevenítjük és ápoljuk a magyarság hagyatékát.

Többek között a lányok, asszonyok hímeznek, a férjek maguk készítik a házak bútorzatát.

A férfiak szálfa termetűek, kiteljesedettek lettek, a nők virágzó rózsává váltak. A feledésbe merült, klasszikus férfi-női szerepek újra élednek megadva az egészséges magyar nemzet alapját és a családot.

Az ide költözött, már itt élő családok egymást kiegészítve, támogatva élik mindennapi életüket. Olyan fogalmak, mint barátság, szeretet, közösség, önfeláldozás, segítségnyújtás felértékelődtek, más jelentést kaptak; megteltek tartalommal. Megtanultunk önzetlenül adni, elfogadni és kérni.

Egymás tükrében megmutatkoznak a jó tulajdonságok mellett a hibák is.

Gondolataink, tetteink a szereteten alapulnak, mely a kívülállókra is kisugároz.

Kis Ildikó

Szatymaz