Ildikó és Gyula

Üdvözöllek kedves Olvasó.
Kedves Kis családom és a magam nevében írok én, egy negyvenéves szatymazi asszony, Ildikó. 2005 nyarán költöztünk egy szatymazi tanyára. Városi ember létünkre hamar beleszerettünk a tanyai életformába és máig sem bántuk meg döntésünket. Férjemmel Gyulával három gyermeket nevelünk. Idősebb lányunk Klaudia már tizenkilenc éves múlt és Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanul. Ráhel a középső gyermekünk tizenkét éves, ő is busszal jár minden nap Szegedre az iskolába. A legkisebb, Bendegúz, most lesz két éves ő már itt született. Férjem ételfutárként dolgozik én pedig GYES-en vagyok.
No, így élünk mi itt a tanyán, ahol soha sem érünk rá unatkozni. A háztájit malacok, nyulak, baromfik, kutyák, macskák alkotják illetve hobbi állatként van egy gyönyörű lovunk és egy szőrös kis tengeri malacunk. Mind három gyermek sokat segít a háztartásban is és a ház körüli munkákban. Természetesen az életkoruknak és a nemüknek megfelelően vannak bevonva a tevékenységekbe.
Amint a bevezetőben olvashattad, mi nem vagyunk tősgyökeres vidéki – mi több tanyasi - emberek. Ezelőtt laktunk egy fővárosi panelban majd Budapest környéki családi házban. Sokat költöztünk kisebből nagyobba, újba, szebbe. Talán az elégedetlenség a kihívások sarkalltak a változtatásokra de egyre rövidebb időn belül éreztük, hogy valami hiányzik.
Mostanra igazi gyökeret eresztettünk és már nem kívánkozunk el innen. Ebben az életformában érezzük igazán, hogy az otthon otthon. Sokat munkálkodtunk amíg idáig eljutottunk, de még több az előttünk álló és a még kimunkálatlan terület.
 
Kis Ildikó és Kis Gyula