Lencse és szerencse

Már gyermekkoromban is Újév első napján lencséből készült ételt fogyasztottunk, az eljövendő jó szerencsénk reményében. Főzelékként, levesként vagy zöldsalátaként készítette el édesanyám a , és mi minden évben jó étvággyal estünk neki a szilveszteri mulatozás másnapján.
Amint tudjuk, a lencse a hüvelyes termésűek családjába tartozik. Ide soroljuk még a különféle borsókat, és babokat is. A különbség annyi, hogy amíg a borsót és a babot a mélyhűtés elterjedésével friss, azaz zöld állapotában is tartósíthatjuk, addig a lencsét csak  szárazon.
Óriási energiaértékük miatt a téli hideg időszak közkedvelt eledelévé vált, sőt, Nyers Csabát idézve: „Ételtársítási szemléletünkben jó tudni, hogy a GABONANEMŰEK és a HÜVELYESEK (mint a bab, borsó, lencse) együttes fogyasztásával teljes értékű fehérjéhez jutunk!"
Mégis mi köze van a lencsének a szerencséhez? A válaszhoz vegyünk szemügyre egy szem tiszta és jó minőségű lencsét. Láthatjuk, hogy szép, szabályos kerek formájú, lapos korong alakú ez a mutársárgás-bronzos fényű kis termés. Éppen olyan, mint egy pénzérme! Szóval Újév napján föltankoljuk képzeletbeli tarisznyánkat sok-sok „biotallérral", ami bőségesen elegendő lesz az elkövetkezendő 364 napra.
Az idén érdekes lencseétel receptre bukkantam a Nők lapja Konyha című 2oo7-es kiadványában, LENCSÉS TORTA címmel. Nagyon ízletes és számomra újszerű elkészítési móddal örvendeztettem meg társaságunk ízlelőbimbóit. Az étel leírását a receptek című rovatban olvashatják. Kívánok hozzá jó étvágyat és eredményes új esztendőt.
 
Kis Ildikó