Ünnepek

Itt vidéken az ünnepek mélysége is megváltozott.
Példaként említhetem a húsvétot. Újra felelevenítjük a locsolkodás hagyományát. Ilyenkor a baráti társaság minden férfi tagja kerékpárra pattan (mert a kupica pálinkák sem maradhatnak el) és körbe járja az otthon várakozó hölgyeket.  Tavaly igazán bőséges volt az „áldás", előkerültek a szódásszifonok, kisvödrök. Folyt ám mindenhol a „nedű", áztak a blúzok és szoknyák, és ami alattuk van.
De a készülődés is ugyanolyan örömteli. A hölgyeknek süteménysütés, tojásfestés. A férfiaknak locsolóvers keresés.
Az igazi ünnep az életemben idén ősszel történt. A sors itt hozott össze minket a párommal. Bár egyikünk sem idevalósi, de mégis itt találkoztunk. Ősszel volt a házasságkötésünk. Nagyszerűen sikerült, ehhez hozzájárult a baráti kör áldozatos munkája, segítsége. A ruha tervezésétől, megvarrásától kezdve az ételek elkészítéséig.
A ruhánk igazi magyarosra sikeredett, ezzel nagy feltűnést keltettünk Szegeden is, mivel itt tartottuk a házasságkötésünket.
A szertartás további része a kertünkben felállított sátorban zajlott, volt nagy evés-ivás, szolid tánc. Egy kedves zongoraművész barátunk zenélt, bár kisebb hangszeren, ugyanis furulyázott. Volt mulatozás is, ebben az idősebbek vitték a prímet - a szülők részéről.
Egyszóval zajlik itt is az élet, a „kietlen" Magyar ugaron.
De ugyan olyan örömteli alkalom volt, amikor beköltözhettünk a baráti társaság segítségével épített házunkba. Itt a természet közelségében más hangulata van a Karácsonynak is. Az egész éves megfeszített munka után, a kigyulladó gyertyafényeket nézve más megvilágításba kerül, hogy milyen érzés adni és kapni.
Aki nem hiszi, járjon utána.
 
Tóth Atilla