Apa leszek? Apa lettem!

 
Immár négy esztendeje költöztem Budapestről Szatymazra.
Az életem folyamatos változáson megy keresztül. Már betöltöttem a negyvenedik életévemet, de hiányzott az életemből a család. Ami a legkisebb emberi közösségi forma és jó esetben olyan hátteret biztosít az embernek, amely elősegíti az emberi fejlődést. Nő és férfi egy életre szóló fogadalmat tesznek, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Segítik egymást,női és férfi szerepek helyükre kerülnek és ezekben kiteljesednek a felek.
Ez a kapcsolat lehet az alapja az emberi élet egyik legfontosabb feladatának, az utódvállalásnak. Egy új lélek leszületésének olyan biztos, nyugodt, szeretetteljes hátteret biztosítani, amely megadja a testi, lelki, szellemi fejlődési alapokat, amellyel a gyermek felnőve, határozottan elindul a teremtő által elrendelt életfeladatának végrehajtására.
Itt Szatymazon találkoztam életem párjával, akivel összeházasodtunk. Tavaly nyáron egy csodálatosan szép élményekben gazdag hetet töltöttünk Erdélyben. Egy kis faluban hagyományőrző néptánc-táborban vettünk részt. Visszaérkezve derült ki, hogy a feleségem várandós. Először talán nem is tudatosodott, hogy ez mit is jelent. Az első ultrahangos vizsgálat után vált kézzelfoghatóvá, amikor megláttam az új jövevényt, ezután kezdett egyre izgalmakban telivé válni a várakozás.
Teltek a hónapok, a feleségem pocakja csak nőtt és nőtt. Az utolsó hónapban felerősödtek az izgalmak és már mindenki arra a napra készült. Amely el is érkezett.
Előtte való nap vittem be páromat a szegedi klinikára. Haza érve üresnek találtam a házat, de szerencsére nem tartott sokáig ez az állapot. Hajnali kettő után jött a párom telefonhívása, hogy éppen akkor viszik a szülőszobába. Gyorsan autóba pattantam és irány Szeged. Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Pár lassan múló órát töltöttem el a klinika folyosóján. A reggeli váltáskor oda szólt egy nővér (gondolom látván fáradt, kérdő tekintetemet) - 'Jól megnőtt a baba, még egy kis türelmet'. Leírni nehéz ezeket az órákat, aki már átélte az tudja miről beszélek, aki még nem, nekik kívánom, hogy éljék át.
És eljött a pillanat, amikor kijött egy kedves barátunk, aki bent volt a szülésnél. Majd kihozták és megmutatták a kis jövevényt. Apa lettem! Leírhatatlan érzés, ahogy rátekint az emberre a kis szemeivel.
Kívánom, hogy minden férfiember élje át ezeket az érzéseket.
 
Tóth Atilla