Mikor gyermekünk felnőtt lesz
Szülői feladatunk gyümölcse ekkorra válik éretté. Ilyenkor látjuk meg igazán mit tudtunk adni annak a gyermeknek, akit mellénk rendelt a sors. Sikerült e belőle kihozni azokat az emberi tulajdonságokat, amik építik őt vagy rontottunk a helyzetén.
Felnőtt korban láthatóan egyértelművé, érezhetővé válnak az ember személyiségjegyei. Hogyan tud az ember beilleszkedni a társadalomba, mennyire tud önállóvá válni, és mennyire lesz hasznára embertársainak.
A mi 28 éves lányunk ezeket tükrözi most vissza. Amíg gyermek volt igyekeztünk a magunk módján megadni neki mindent, amire szüksége volt. Akkor azt gondoltuk, hogy meg kell őt védenünk az élettől. Én részemről igyekeztem helyette megoldani feladatait, hogy neki könnyebb legyen.
Persze ma már tudom ezzel mit értem el: Levettem a válláról a felelősséget saját életét tekintve.
Elkényeztettem, így kissé lustává vált, aminek következtében nem akkor teszi meg a tennivalóit amikor szükséges. Bizonyos esetekben még mindig azt hiszi, hogy a gondjait a szülők majd megoldják.
A gondjait azonban ma már igyekszünk nem mi megoldani. Igyekszünk egyértelműbbé, tisztábbá tenni kinek mi a feladata. Saját életéért legelsősorban ő a felelős. A tennivalóit neki kell megtenni, aminek a súlyát a tapasztalatait éreznie kell, különben nem tanul. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mi nem létezünk számára, ellenkezőleg.
Az általunk adott biztonságot sokkal inkább a családi kötelék szeretete, tapasztalata, bizalma, lelki támasza adja. A szeretet tanító jellege fontosabb, mint az érzelmek túlreagálása. A tapasztalatok átadása nélkül a gyermeki fejlődés nem kerül a számára megfelelő mederbe. A bizalom alapköve a családi életnek. Egymás tisztelete nélkül a szülő gyermek kapcsolat romlottá válik. A lelki kapcsolat segít ráérezni arra, hogy a másiknak valójában mire van szüksége. Ezek a gondolatok foglalkoztattak mostanában, mikor felnőtt gyermekemet néztem. Ahogy változunk, alakulunk, szemléletmódunk is más lesz. Ebből a jelenlegi szemléletmódból szemlélve gyermekünket kellett rájönnöm arra, hogy mi mindent kellett volna másképp. Azt mondják, sosem késő. Az ember, amíg él folyamatosan változik, tanul.
Kis Anna Mária