Háztáji vagy nagyüzemi baromfi
Vidékre költözésem óta az egyik legmeghatározóbb élményeim egyike egy tojóházban tett látogatás volt. Ezen intézmények működésének lényege az, hogy nagy mennyiségben tartanak tyúkokat egészen jérce koruktól, amikor is a legmagasabb a tojáshozamuk egészen addig, ameddig ez az arány el nem kezd jelentősen csökkenni. Miután kitojták magukat, vagyis betöltik körülbelül a 2. életévet, leselejtezik, alacsony áron eladják őket.
Egy ilyen esemény alkalmával sikerült nekünk is jó pár darab tyúkra szert tenni, amikor is alkalmam nyílt betekinteni az ottani állattartási szokásokba. A látvány megdöbbentő és megindító volt egyszerre. A tyúkok egyesével társaiktól elszeparálva, kis ketrecekbe voltak zárva, ahol mozgásra, felállásra minimális a lehetőség, csőrük és szárnyuk visszavágva, szinte toll nélkül. A körülmények hatására izomzatuk visszafejlődött, körmük méretét egy ragadozó madár is megirigyelhette volna, ezért a járást szinte újra kellett tanulniuk, a kapirgálást pedig egyáltalán nem ismerték, szabadon fejlődött társaikkal szemben agresszíven viselkedtek, viszont együtt közösséget alkotva védelmezték egymást. A baromfiudvarban „normál" körülmények között nevelkedett társaikhoz engedve az agresszív viselkedésüket csak hosszú idő elteltével tudták levetkőzni, néhányuknak viszont egyáltalán nem sikerült. Tanyasi csirkére jellemző szép, sárga láb és bőr a folyamatos kukoricával való etetéssel sem állt be, mindvégig megőrizték fakó, fehér színűket, melle-húsuk pedig nem gyarapodott, így súlyuk a jó táplálás ellenére sem haladta meg a 1,5 kg-ot, az egyébként 2,5 kg-os átlagos súlyhoz képest. Tapasztalataim alapján sajnos még tojásért sem érdemes őket tartani, mivel feltörik és megeszik ezeket. Sokuknál vágás után vált láthatóvá, hogy a májuk eltért tanyasi társaikétól, szétmállott, színe fakó volt, néhányuknál különböző elváltozásokat is találtam, tehát lényeges minőségi változást nem sikerült elérnem továbbtartásukkal.
Mindezekből levonhatjuk azt a megállapítást, hogy már kiscsibe korától fogva fontos a megfelelő természetes táplálás, gondolok itt a kukoricára, búzára, zöld növényekre, a megfelelő életkörülményekre, a napfényre, szabad levegőre, társas kapcsolatokra, kifejlett példányoktól tanulási lehetőségre, hogy minden szempontból egy egészséges állatot kapjunk.
Új értelmet kapott számomra azon mondás, hogy „A gazda szeme hizlalja a jószágot", és ha már a mondásoknál járunk, akkor nem felejthetjük el: „Az energia nem vész el, csak átalakul" gondolatot sem. Ebben az esetben a tyúkok számára megfelelő energia befektetéssel, megfelelő életkörülmények kialakításával és helyes táplálással minőségileg összehasonlíthatatlanul jobb tyúkhúst tehetünk az asztalunkra, mint a nagyüzemben tömegesen előállított társaiké. A baromfiudvarban nevelkedett állatok ténylegesen visszatáplálnak minket, energiában, tápanyagban gazdag ételek készíthetőek belőlük a jóllakottság kellemes érzetét biztosítva.
Ezen írásomban a fent leírtak ellenére nem kívánom bírálni a nagyüzemi állattartást, állattenyésztést, a tojóházak működését, mivel jelenlegi társadalmi berendezkedésünk, a tömeges városban élés szükségszerűen hívta életre ezen létesítmények, üzemek működését. Minden egyes ember önálló döntésén alapul, mi fontos a számára és ennek elérése érdekében miről hajlandó lemondani, úgymond beáldozni a célért. Ezt tiszteletben is kell tartani mindenkinél. Ennek ellenére vagy épp ezért érdemes tisztában lennünk és szembesülnünk döntéseink következményeivel, ez esetben mi kerül az asztalra, mivel próbáljuk táplálni és pótolni testünk energiaszükségletét. Még egy utolsó, elgondolkodtató mondással élve búcsúzóul „Az vagy, amit megeszel".
Ha a körülményeink nem is engedik számunkra, hogy saját magunk neveljük fel leendő táplálékunkat bíztatok mindenkit arra, hogy valamelyik piacon egy szimpatikus vidéki nénitől szerezze be családja húsadagját egy szép sárga baromfi - legyen az tyúk, csirke, kacsa, liba, stb. - formájában, mellyel nemcsak a vidéken gazdálkodókat segíti, de magyar terméket, élelmiszert vásárol, aminek energiája nem tér el a miénktől drasztikusan egy külföldről behozottal ellentétben.
Haefflerné Greilich Anikó