Kert
Férjemmel, három évvel ezelőtt új házba költöztünk. Ez azt jelentette, hogy a ház környékét is teljesen át kellett alakítani. Mivel a környezet kialakítása – mi hová kerüljön, mi hol legyen a nő feladata -, nekiálltam gondosan megtervezni házunk környékét. Fontos volt számomra, hogy ami körbe kerít minket, ne csak bennünket tükrözzön, hanem illeszkedjen is bele környezetünkbe.
A virágoskertbe, mely a női lélek tükre, igyekeztem olyan virágokat ültetni amiket nagyon szeretek: rózsa, kardvirág, törpeszegfű. Hamarosan rá kellett jönnöm azonban, hogy nem minden virág szereti az itteni homokos földet, ezért át kellett térnem olyan virágok kiválasztásra, melyek jobban szeretik ezt a helyet és meg is maradnak. A lelkivilágom kénytelen volt igazodni az adott helyzethez. Ez egyben azt is lehetővé tette, hogy megszeressek és megismerjek más virágokat is. Megtanultam sokmindent: a napraforgó ugyan nem virág, de virágok közé ültetve kiirtja a tarackot, a büdöske virág ugyan, de hasznos a vetemény közé ültetni mert fertőtleníti a talajt.
A kert
Hagyomány, hogy rozmaringot ültessünk a virágok közé hiszen a tisztaság szimbóluma. Így kerül az egyén kölcsönhatásba a helyi sajátosságokkal: a hagyománnyal és a természettel. Ezzel persze még nincs vége. A természet azt is megmutatja nekünk, hogyan és mikor ültessük a fákat, mit mikor célszerű a veteményeskertben elültetni és hogy mit rakjunk egymás mellé. Az idénynek megfelelően ültetni és a termést akkor fogyasztani amikor terem. Ezek lettek életünk hasznos részei és egy idő után sok örömöt is okoztak számunkra. Persze a jó termés érdekében mér rengeteg dolgot meg kellett tenni. Nem volt mindegy, mikor trágyázunk, mikor öntözünk, mikor gyomlálunk. Azonnali visszajelzést kaptunk mindig. Ha nem trágyáztunk megfelelően nem fejlődött eléggé a növény, ha nem metszettünk a fa igényeinek megfelelően nem volt elég termés, és még lehetne sorolni. A folyamatos odafigyelés az együttélés a környezetünkkel viszont meghozta eredményét. A növények meghálálták a törődést, mi megtanultuk mi mikor szükséges és azt is, hogy éppen hol állunk emberileg.
Eleinte azt gondoltam, hogy a kert nyűg, fölösleges rossz. Szerencsére sikerült megtapasztalnom, hogy a mindennapok éltető energiaforrása.
Kis Anna Mária