Közösség
Az archaikus társadalmakban a közösség szerveződési alapeszméje a KÖZÖS ÉG - az Élő Isteni Igazságot közvetítő szakrális hagyomány. Ezt az Isteni ajándékot, mint mágikus tudást és örökséget minden szakrális közösség nemzedékről nemzedékre változatlan formában őrzi meg. Az egyén beleszületik a hagyomány által táplált társadalomba, és a közösségi életen keresztül tudja az ősi értékeket, mint kollektív bölcsességet megélni és tovább hagyományozni.
Amíg a társadalom - a Teremtői Akarat által felülről vezérelve - alulról szerveződik, mint egyidejűleg létező természeti közösségek szervesen egymásba ágyazódó és együttműködő (törzs)szövetsége, az egyes közösségek és a társadalom egésze is a teremtés rendje szerint működik, küldetésének és kijelölt sorsfeladatának megfelelően. A közösség működési rendje kijelöli minden tagja számára a szükséges helyet és feladatot, a KÖZÖS ÉG mintázata alapján. A közösség minden tagjának megvan a működésben számára kijelölt egyedi hely, szerep, felelősség és tevékenységének méltó elismerése. Miután a közösség minden tagja felismeri teremtettségének szükségszerűségét és saját egyéni sorsfeladatának beteljesítésére törekszik, nemesíti a közösséget és tevékeny módon járul hozzá a társadalom természetbe ágyazott működésének fenntartásához, megőrzéséhez.
Ebben a társadalomban az egyén nélkül nem teljes a közösség és a közösség nélkül nem teljes az egyén, mert együttműködésük által kölcsönösen erősítik egymást. A társadalom működésében megnyilvánuló szakrális rend a közösség minden tagja számára a nyugalmat, a belső békét, a jól végzett munka örömét és a létezés teljességének megélését biztosítja.
Az archaikus - önálló, együtt létező közösségek természetes együttműködésén alapuló - társadalmi modell, ha nyomokban is de a mai napig is létezik: „A székely társadalom alapja a család volt. Ennek egyetlen vagyona a porta. Vagyis ház, gazdasági épületek, udvar, kertek. Ami a kerítésen belül létezett. Itt az Isten után a gazda következett, vagy a gazdaasszony. Egyik porta nem volt alrendelve a másiknak. Mellérendelő viszony volt köztük. Több porta alkotott egy tízest. Több tízes a falut. Egyik tízes sem volt alárendelve a másiknak. A falu vezetősége a portákról került ki. De nem ők voltak az urak. Ők csak szolgálták a közösséget. Több falu alkotott egy széket. Ahogyan egyik falu nem volt alárendelve a másiknak, úgy egyik szék sem volt alárendelve a másiknak. Mégis egységes Székelyföldről beszélünk.... A választott vezető szolgálta megbízóit." (Barabási László: Magyarul gondolkodni, 14-15.o. - FRÍG kiadó - 2006).
A „modern" társadalmakban a közösség szerveződési alapeszméje a KÖZÖS ÉRDEK - az Élő Isteni Igazságot az emberi gondolkodás által eltérítő, meghamisító emberi törvény: a gondoskodó állam jogrendje.
A KÖZÖS ÉG, vagyis a teljesség alapú közösséget felváltja sok érdek-alapú közösség. Az analógiák alapján működő Teremtői törvényt felváltja az érdek által vezérelt racionális gondolkodás alkotta ok-okozati törvény. Az együttlétezésben együttműködésre alapozott természeti rendszereket felváltják a hatalmi hierarchián alapuló uralmi rendszerek.
Ahol az eszmei alap egy ideológiai rendszeren - az élet ember által kigondolt vezérlési elvén - alapuló világrend, a hatalom csak erőszakkal, kényszerítéssel, manipulációval tudja fenntartani magát. Emiatt az embereknek alávetettekké kell válniuk ahhoz, hogy a hatalom elismerje létezésüket. Ebben a rendszerben az egyén csak akkor minősül embernek, ha nem önmagával, hanem a hatalommal azonosul, vagyis a társadalom számára az a hasznos ember, aki nem a saját belső középpontjában él, hanem a hatalom manipulációs mechanizmusa által meghatározott helyen és módon. Az emberek közötti egyenlőség alapja a hatalom által megkomponált mozgástér és feltételrendszer, nem a teremtői rend hierarchiája.
Ebben a társadalmi rendben az emberi közösségek, bármilyen tiszta indíttatásúak is, nem tudják függetleníteni magukat a mindent átszövő érdekviszonyoktól. Már csak azért sem, mert létezésük alapja az elkülönültség, az elhatárolódás és az érvényben lévő „társadalmi szerződés" szemlélete alapján bármilyen együttműködés mozgásterüket szűkíti.
Az egyén, mivel nem teljesség alapú társadalomban él, nem lehet önmagában is az EGÉSZ hordozója, hanem csak mint a társadalom része lehet működőképes. A teremtés elemi erőit nem képes felismerni és a lét teljességét általuk megélni. Teremtettségének tudata, nem tud sorsának szervező erejeként működni, mert egész életét áthatja a félelem, a saját léte feletti szabad rendelkezés hiánya.
A kör bezárult: az egyén csak saját önmegvalósításával törődik és nem válik teremtő tagjává a közösségnek, a közösség nem valódi, szerves egysége a társadalomnak, hanem egyének érdek által összekapcsolt elkülönült halmaza. A kígyó önmaga farkába harap: a TÁRSadALOM nem elég önálló és nem elég erős ahhoz, hogy az ALMOK - a szuverén működésű kisközösségek - együttműködő TÁRSközösségét létrehozza, a HatALOM - az állami manipulációs csatorna rendszer - túl önző ahhoz, hogy uralmi hierarchiáját önként lebontsa és a szuverén kisközösségek önrendelkezésen alapuló társadalmának létrehozását elősegítse.
Lehet választani, melyik is a jobb társadalom! Az embernek mindig van annyi Teremtő adta szabadsága, hogy dönthessen: alávetettként kíván-e élni, vagy szabad önrendelkezésű közösségben nemes emberként.
Pándi László