Férfi és női feladatkörök

            A magyar paraszti életmód, mint természethez közel álló rendszer sokáig megőrizte a férfi és nő feladatának pontos meghatározását. A jól körülhatárolt szerep minél tökéletesebb megvalósításának mindig fontos szerepet tulajdonítottak. A férfi a családfő, ő képviseli a családot a külvilágban, végzi a nehéz fizikai munkát, foglalkozik a nagyobb testű állatokkal, sok előjoga van családon belül. A nő  a ház körüli teendőkért felelős, a család élelmezéséért, egészségéért, gyermekek neveléséért, konyha-  és virágoskert rendben tartásáért, a család ruhatáráért, kisebb állatokért. Kiegyensúlyozott családi élet, növekedés, boldogság csak akkor jön létre, ha mindketten jól elvégzik saját feladatukat.
            Mai világunkban az emberek nagy része a természettől elszakadt életet él. A nők számára is vonzóbb és nagyobb hatalmat ígér a férfi szerep teljesítése, így saját feladatukra nem jut erejük és az élet fenntarthatósága veszélybe kerül. Ennek számos jelét látjuk, ha körbenézünk. Mindkét nem részéről párkapcsolati problémák (sok egyedülálló fiatal, idegen szóval szingli), válások számának növekedése,  karrierépítés miatt késői gyermekvállalás. Nőknél nőgyógyászati problémák, melyek hátterében a saját nőiségük átélésének hiánya áll, kemény, férfias viselkedés. Férfiaknál ennek az ellentéte, jobb esetben lágy, finom viselkedés, rosszabb esetben teszetoszaság, határozatlanság, férfiatlanság. Ha maradt benne férfias energia, akkor a nőt, aki vele él vetélytársnak tekinti, akin felül kell kerekednie, hiszen ő  is férfiként viselkedik. Ekkor állandó harc az eredmény, mely mindkét felet rombolja, és a közös otthon puha fészek helyett inkább csatatérre emlékeztet. Rosszabb a helyzet, ha a harcot feladta, vagy alulmaradt, mert akkor a szerepek felcserélődnek és kész a „papucs férj". Amennyiben maradna mindenki a saját pályáján, nem kellene harcolni, vagy behódolni, hanem egyszerűen csak élni és tenni a dolgát.
             Életmódváltásunkban  kiemelt jelentősége volt annak, hogy férfi és nő a családban a helyére kerülhessen és az élet folyása visszatérjen medrébe. Ez minkét fél részéről igen komoly eltökéltséget követel. Feltételezi, hogy a kapcsolatot komolyan vegyék, azt élethosszig tartó jóban- rosszban való osztozásnak. Feltételezi, hogy szeressék egymást, bízzanak egymásban és ami nagyon fontos, hogy tiszteljék egymást. Együtt tudják megvalósítani a szerepek újraosztását, de legalább a nőben mindenképpen meg kell, hogy legyen az elszántság. Bár nem tűnik igazságosnak és de mégis a nőnek kell először a helyére kerülnie, és akkor már az úgymond női praktikákkal hatással tud lenni férjére.
            A nő kezdi a változtatásokat, felfedezi milyen az, ha nem utasítással hengerli le párját, hanem kedvesen kéri. Megtapasztalja, milyen érzés a szeretett férj számára főzni, figyelni egészségét, erőnlétét és annak megfelelően táplálni. Átéli, hogy valóban ő hozza a családba a melegséget, tüzet és ezért nélkülözhetetlen. És ami nagyon fontos magára is jobban odafigyel. Az arca, a haja, az alakja, a ruházata mennyire nőies. Most nem a tűsarkúra és miniszoknyára gondolok, hanem a harmóniára és lágyságra. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy se magunkat, se a párunkat ne megváltoztatni akarjuk, hanem próbáljuk meg kihozni belőle, ami benne van. Fedezzük, fel mi lakozik benne, de ne feledjük sohasem lesz  tökéletes. Irreális elvárásokkal csak elvesszük a kedvét. Ekkor a férjen a sor, aki ha észreveszi a gondoskodást, őt körülölelő szeretetet, azért hálás és dicsérő szavakkal támogatja párját. (A dicséret nagyon fontos segítség a másik embernek, ahogyan a kritika is, ha az megalapozott, a kellő időben és helyen (négyszemközt) és megfelelő  hangnemben kerül közlésre.) Eközben egyre büszkébb párjára, aki a SAJÁT szerepében egyre jobb ezáltal ő is teret kap, hogy a férfi tevékenységekben kibontakozhasson. Jut ideje a munkája mellet a barkácsolásra, házépítésre mert többé nem neki kell mosogatnia.
            Ez persze csak a kezdet. Mikor elindultunk ezen az úton, hamar kiderült, hogy ez nem megy operett-szerű könnyedséggel, hanem számtalan probléma jön elő. Viták, tisztázatlan kérdések, hogy ki mit is ért pontosan az egyes fogalmak alatt. Félelmek, inkább nőknél, mert helyzetük kevésbé stabil, jobban függnek párjuktól. Olyan nőről is hallottam, aki örült is élete párja „férfiatlanodásának", mert így nem kell félnie, hogy más nő szemet vet rá. Újra értékelődik a kapcsolat. Ér-e a másik annyit nekem és érek-e magamnak annyit, hogy tegyek érte. Lustaság, mert könnyebb lenne hagyni az egészet. Ilyenkor fontos a már emlegetett bizalom, hogy a másikról feltételezzük a legjobb szándékot és hogy nem azért talál ki dolgokat, hogy amúgy is számos nyűgünket-bajunkat tetézze, hanem mert segíteni szeretne és a változásra bizony szükség van különösen, ha valami nem működik.
 
Kuszingné Tompa Tünde